2013. június 30., vasárnap

On your own sweet way

Számomra sokszor nagyon nehéz szembenézni azzal, amit rosszul csinálok, épp ezért nagyon negatívan fogadom, hogyha a szemembe mondják az igazságot. Ez egy olyan elvont fogalom, amiről tudom, hogy ott van a levegőben, de inkább elhessegetem, nem gondolom tovább, mert tudom, hogy megbuknék rajta és magamba roskadnék. Sokszor azonban pont az ad erőt, hogy mások szájából konkrétumot hallok, amiken nem nehéz változtatni; mindössze szembenézni azzal, hogy amit eddig építgettem, az lassacskán összeomlik. Mintha téglák helyett textilszövetből akarnánk meghúzni egy várnak a falait.
Nem szeretem, ha valami hiteltelen, ha valami nem is arról az emberről szól, akiről kéne, csupán annak idealizált világáról, vagy arról, aki lenni szeretne - mégis rengetegszer rengetegen ebbe a rút szereposztás egyik személyébe keveredünk, akaratlanul is. A legjobb, mikor próbálkozásodnak hála kilábalsz ebből, és egy teljesen új célokkal ellátott ember születik belőled. Nem tudom jobban leegyszerűsíteni mindennek miértjét. Nem szabad becsapni magunkat, mert valójában ez nem is lehetséges, csak úgy tűnik. Ki tudna nálad jobban bármit is, mint sajátmagad? Arra az útra indulj, amit maximálisan a magadénak érzel, ne az agyad, hanem a szíved diktáljon, ő tartsa a kezében a térképet. Ha pedig gondolkodás nélkül építed ki lényed határait, a környezeted által téged ért ingereket a saját javadra fordíthatod. Ezek után pedig meginoghatsz, de lesz annyi egyensúlyérzeted, hogy te urald azt, ami a magadé.
Van bennem egyféle művészi hajlam, ami kompenzál, ami a kiteljesedést segíti elő. Vonz a vizualitás, nem tudom eléggé kifejezni, ha olyan képet látok, ami megfog, elragad, beleőrít a gyönyörűségbe. Imádok ezekkel én is kísérletezgetni, azt hiszem, ezért szeretem a fotózást. Mindig valami mást, újat tud mutatni, még ha az én kezeim közül is kerülnek ki a képek.







































(A fotók saját készítésűek)

Üdv,
Adél

1 megjegyzés: