14:48

Pastel afternoon

Mint ez már a korábbiakban is kiderült, imádom a természetképeket, főleg ha én készítem őket, haha! Unalmasnak tartom viszont az egyhangú, környezetemben is fellelhető látképeket, tájképeket, ezért mindig valami újra törekszem, más szemszög felfedezésén, érdekességén időzök el, így már különlegessé válhat bármi.
Amikor megihletődök, nyomban cselekednék; magamhoz ragadnám a fényképezőgépet és egy modellt, sminkest... gyakran azonban utóbbi kettő hiányában magamat kell beillesztenem. Mikor már viszont eljön a tényleges alkalom, hogy fotózzak, semmi sem ugyanolyan, mint amilyennek én elképzeltem, csupán ami maradt, az még mindig a fényképező a kezemben. Helyes kompozíció híján ez azonban mit sem ér. Ilyenkor jönnek a random képek, random ötletek és beállítások. Sokan mondják, ezek a legjobbak. Ebben van valami, de mégsem tudom maximálisan lenyelni az állítást. Szerintem elképzelés nélkül sehol sem vagyunk. Úgy értem, hogyha céltudatosak vagyunk, és azt mondjuk, fotózni megyünk. Akkor nem arra várunk, hogy az egyetlen másodperc töredéke alatt csoda történjen, és elkészítsük életünk képét. Nem, akkor a kellékek, eszközök (helyszín, azt körülölelő tárgyak, stb.) és beállítás segítségével készítjük el megálmodott képünket. Ha viszont a már említett határozottság megvan, a környezet, a hangulat, és az eltervezett kompozíció viszont hiányzik, akkor van a magunkra maradás érzése. Pontosabban velem így van, ilyenkor kell megint a rögtönzésre hagyatkozni, és így kihozni magamból a legjobbat. Egy barátnőmet fotóztam nagy sziklák között, a város álomszép panorámája mellett.








































Üdv,
Adél

You Might Also Like

0 megjegyzés

Popular Posts