Bizonyára mindenkinek ugyanannyira fontos az édesanyja, mint nekem a sajátom. Neki lehetek hálás, hogy világra hozott, hogy mindig, amikor eldőlnék, ő elkap, akkor is, ha kimerült, ha álmából riad fel kiáltásomra. Egyszóval tényleg bármikor számíthatok rá. Bár azt megemlítendőnek tartom, hogy apukámnak is ugyanilyen hálás vagyok, attól még, hogy nem tartandó külön apák napja.
Azt szeretném, hogy az ő életük mindig boldog, mesés legyen, s ahogy növök fel, elindulok a felnőtté válás rögös útján, úgy tudjam levenni a mázsás terheket a vállukról. Noha nem átvállalom őket, inkább közös erővel oldjuk fel. Egyre több feladatot tudok megoldani önállóan, és ilyesmikre gondolok.
Anyák napja alkalmából nem szerettem volna snassz virágvásárlást, mellé készítettem linzertésztájú almáspitét. Ugyanúgy készül, mint a borzas almás, csupán a tetejére a morzsalék helyett szíveket szaggattam, és az állt rajta, hogy ANYA.