Vannak olyan dolgok, amik után azt mondod, hogy na, igen, megérkeztem. Na, igen, velem is ez van, mikor végigcsinálunk egy fotózást a legeslegkedvencebb ruháimmal, kiegészÃtÅ‘immel, rúzsommal, fényekkel és épületekkel. Azt hiszem, mindig ilyenkor, Å‘sszel készülnek a legjobb képek, nem tudom, miért nem nyáron. Valahogy ezeket a barnás szÃneket, a lehulló leveleket jobban szeretem háttérnek is, de önmagában csak az érzet megmagyarázhatatlanul kellemes. Vajon mennyire igaz, hogy mindenki azzal az évszakkal tud leginkább azonosulni, amelyikben született? Ezeket a képeket egy az egyben magaménak érzem. Nagyon csÃpÅ‘s hideg volt, ám ezek a kellemes szÃnek, és csempefelületek megmelengették eléggé a szÃvemet ahhoz, hogy boldog mosollyal pillantsak a kamerába. A kötött pulcsi ugyanúgy a tél hÃrnöke, mint a repkedÅ‘ nulla fokok körülöttünk, amolyan télen bebugyolálós must have darab, a biker boots pedig szintén a hatalmas elméleti felkiáltójellel ellátott kelléke a ruhatáramnak. Ezek a fülbevalók az abszolút fÅ‘szereplÅ‘k. Retro forma, annyi minta, mint ahány csillag az égen, és már fel is van dobva az átlagosnak hitt szett.
Ãœres szavaknak érzem sokszor, amiket Ãrok a ruhákról, a kinézetemrÅ‘l, mert úgy érzem, valamiféle körÃtés szükséges a képek publikálásához, mégis, úgy gondolom, azok önmagukban érvényesülnek. Ha ránézek, egybÅ‘l megfogalmazódik bennem egy gondolat, egy összbenyomás ezeknek a meleg árnyalatoknak köszönhetÅ‘en. KÃvánom, hogy aki nézegeti Å‘ket, szintén valami hasonló legyen meghatározó.
Fotók: Dér Viktória