Az előző bejegyzés több, mint fél éve került ki a blogra. Az időhiányra fogom ezt a dolgot, ugyanis az elmúlt időszak nem épp a pihenésé volt. Egy percig sem szeretnék panaszkodni, hiszen így egy igen tartalmas és produktív szakaszt tudhatok a hátam mögött. Most azonban újult erővel szeretnék belevágni a fotózásba, hiszen ez alatt az idő alatt megint összegyűlt egy csomó ruha, amikkel már százféle kombináció villódzik a fejemben. Még van vissza a suli tekintetében a félévből, úgyhogy nem tudom, mennyire lesz lehetőségem ezeket képekbe is önteni, de nagyon remélem, hogy valami csoda folytán meg tudom oldani.
Valójában már azt se tudom, olvas-e még valaki blogot. Ezek a hosszú sorok, ez a kitérés itt a mondanivalóm közepén... nem tudom, valaki eljut-e idáig a szövegben. Merthogy azt látom, az Instagramot mindenki előszeretettel bújja, és hát ott elég kurta címek adódnak egy-egy képhez, gyakorlatilag kikapcsolt aggyal bújhatóak a posztok. Mindenesetre én már rég írtam, és jólesik megosztani a véleményemet.
Elég sok dolog megváltozott bennem a divattal kapcsolatban. Például a H&M Conscious 2019-es kollekciója eléggé felkeltette a figyelmem. Valamint az egyre szaporodó megosztások a szennyezett tengerekről, erdőkről, stb., a leplezetlen valóság, egyre több videó és kép kerül napvilágra ezek kapcsán. Nos, és a H&M alternatív bőrutánzatai, az újrahasznosított poliészter ruhái kellő hatással voltak rám. Ugyan egyelőre nem iktatom 100%-ban az életemből pl. az Inditex üzletekben való vásárlást, mégis, a ruhatáram jelentős része second hand shopból származik. Eléggé megijesztene először a gondolat, hogy más levetett holmijában járkálok - egy-két alapos mosás után nem zavar, ma már természetessé vált. Ezzel pedig létrejön a körforgás, nem egy új ruhát kell előállítani, hanem már egy meglévőt használok tovább - ez az, ami csodálatos.
Habár tökéletes ellenpélda a mai szettem ezzel az egyébként nagyszerű Zara ruhával, azt gondolom, a lenvászon, amiből készült, annyira természetességet sugározza, hogy szinte a természet lányának is érzem magam benne. Fura, hogy még sose volt ebből az anyagból ingem, pedig nyárra el sem tudok képzelni lengébb viseletet. Mostanában eléggé leegyszerűsödtek a formák az öltözködésemben. Megőrülök a bő cuccokért, persze azért jólesik ellensúlyozni ezzel a szűk szárú bakanccsal, és igen formás, szimpla táskával. Talán valakinek hippis ez a szerelés, számomra olyan extra ezzel az óriási szoknyával, olyan egyszerűen hétköznapi és mégis, más! A hajam pedig hát, igen, megint megnőtt. Ebben a fényben pedig, fura, vöröses fénye van. Az összhatás viszont tetszik.