Az őszi időben a kabátok nagyon-nagyon fontos szerepet töltenek be a gardróbszekrényemben. Nincs olyan nap, hogy ne a réteges öltözködést részesítsem előnyben, hiszen nem lehet tudni, hogy aznap 15 fok lesz-e vagy éppen 25. Ezt elég egyszerűen meg lehet oldani, például egy kényelmes pulcsival, ami körülbelül melegen is tart, de azért nem sülök meg benne teljesen. Egy blézer, alatta egy póló is jó kombinációvá válhat egy enyhébb napon. Ahogy egyre megyünk bele a télbe, úgy lassan eltűnnek a sportcipők a mindennapos használatból, és szépen átveszik a főszerepet a bakancsok. Volt, hogy duplazoknival ugyan, de még felvettem egy hűvösebb napon a kedvenc Adidas cipellőmet.

A képeken látható kabát egy olyan klasszikus darab, ami szinte nem hiányozhat egy nő gardróbjából. Valószínűleg minden piros kiegészítőre ezt mondom, de a kabátok témakörben különösen érvényes a kijelentésem. Ugyan általában semleges, szürkés-barnás színű darabokat hordok, ez mától megváltozik. Ennek a színe egyből segít kitűnni a tömegből, pont ezért szerintem elég hozzá néhány basic ruhadarab, egy farmer-póló szettel is tökéletesen mutat. Letisztult forma, elegáns szabásvonal, mi kell még? Egy szép táska és egy vagány lábbeli. Én leginkább egy nagyvárosi nőn tudom elképzelni a szettje ékköveként, de valljuk be, egy hétvégi sétán is gyönyörűen mutat az őszi táj színei mellett. Ha elnyerte tetszéseteket, a Manzara.hu oldalán megtaláljátok!

Nyakig benne vagyunk az őszben. Imádom, ha esténként pislákol egy-két gyertya a sötét szobában, én pedig pihe puha pokrócba tekeredve simogatom a kismacskámat. Ez így nagyon idillien hangzik - az is. Persze a nap nem minden része ilyen szívmelengető. Ott vannak például a csípős reggelek, a szürke, esős napok. Én novemberben születtem, így ebből eredeztetem, hogy alapvetően odavagyok az őszért. Most már azonban sokkal kevésbé szeretem, mint régebben, mert míg akkor áldottam az esős, borongós napokat, most már feldobja a kedvem egy-két lopva érkező napfénynyaláb. Az emberek változnak.

A divat is változik. A klasszikusok viszont mindig megmaradnak. Mondhatni, nem flancoltam túl ezt a szettet. Teljesen alapdarabokat kombináltam. Korábban a természetben kirándulásért sem rajongtam, sőt, kifejezetten rühelltem. Most már csak gyönyörködöm a színekben. Utazás közben is harmóniát érzek, mikor dombos-völgyes vidéken haladunk el, és minden oldal más színű, na az az igazán lenyűgöző! Visszakanyarodva a ruháimhoz; azt hiszem, a vajszínű trench coaton nincs mit magyarázni, ahogy a szett további elemeit se firtatnám túlzottan. A kalap egy örök klasszikus, amit ugyanúgy felvennék a Coachellára, mint egy elegáns szetthez így ősszel. Ezt a nőiesebb vonalat viszi végig a lakkcipőm is, a farmerom és a garbóm pedig teljesen basic részletekként idomulnak az "érdekesebb" darabokhoz. Hadd ejtsek a rúzsomról is néhány szót, hiszen ez az, amit majdnem minden fotózáson viselek - és természetesen a hétköznapokban is. Tökéletes, mert nem túl hivalkodó, mégis kiemeli a számat, a finise pedig matt-félmatt. A Maybelline 610-es számú rúzsát magasztalom fel éppen, amit egyébként nekem most esedékes újravenni. Nem sűrűn történik velem ilyen sminktermékekkel, általában mindig kipróbálok valami újat a piacról - ebből is látszik, hogy ez különösen kedves a szívemnek.

Az erdő hangulata, ami pedig lejön a képekből, tényleg ilyen mesés. A legszebb időszak egy hétvégi sétára, ha egy tanácsot megengedtek tőlem: használjátok ki!

 

A következő képek amolyan igazi, retro hangulatot kelthetnek. Nem bonyolítottam túl a szettet, amit a Kőröshegyi Levendulásba menet kanyarítottam magamra. Egy szép, júliusi délelőttön mentünk. Nagyon sokat hallottam a helyről, láttam az álomszerű levendulás képeket nagyon sok influenszernél, ezért úgy döntöttem, most már én is megnézem magamnak. Persze előtte a tihanyi levendulásról is sokat hallottam. Habár a településen voltam, az árusokon kívül ott sem találkoztam sokat emlegetett levendulamezőkkel. Ezért is volt újdonság, amit Kőröshegyen nyújtott a látvány. Gyönyörű panoráma nyílik a Balatonra, és az előttünk heverő lila dimbes-dombos vidékre.

A szettem főszereplője egy sima, fehér póló, farmersort, és az új, kedvenc cipőm, a fehér Adidas Supersleek W. A kiegészítők terén most egy olyan darabhoz nyúltam, amit azelőtt még nem hordtam. Nem másról van szó, mint erről a nagyobb fülbevalóról, ami abszolút rásegít a retro atmoszférára. Ezt a napszemüveget is számtalanszor hordtam a nyár folyamán, úgyhogy abszolút kedvencnek mondható, hiszen egyszerű de nagyszerű.

A poszt főszereplője egy olyan ruha, ami valamelyest kimozdított a komfortzónámból. A mintája gyönyörű, ez megkérdőjelezhetetlen. Először, mikor a vállfán nézegettem a boltban, nem voltam benne biztos, hogy ennyire tetszeni fog. Úgy indultam vásárolni, hogy én most egy ilyen fazonú ruhát keresek, és addig nem megyek haza, amíg meg nem találom a tökéleteset. Konkrétan az első helyen jött szembe ez a gyönyörűség, méghozzá a Stradivariusban. Még megnézegettem néhány más hely kínálatát, de ez a darab lett a befutó. Hogy miért is aposztrofálom komfortzónán kívülinek? Rövid, puffos az ujja, mély a dekoltázsa. Ez a pár tulajdonság mind az előnyére is válik a viselőjének, úgyhogy megéri leküzdeni a kényelmetlenségre vonatkozó kérdéseket a fejben. Inkább a bő darabok híve vagyok általában, de ez a szűkített vonal különösen szép alakot csinál a nők nagy részén szerintem.

A kiegészítők terén ismételten nem bonyolítottam túl a helyzetet. Talán ezeken a képeken már látszik, hogy a hajam világosabb lett. Egyszerűen oda meg vissza vagyok ezért a hamvas színért, amit elég nehéz volt elérni, mert az én hajamban nagyon sok a vöröses pigment, így hajlamos besárgulni. Én így sokkal jobban érzem magam. Az elsődleges kiegészítőmként ez esetben a hajamat bátorkodtam említeni. A táskám egyszerű szalmatáska, az órám pedig egy mesés Tommy Hilfiger modell. A cipőm Adidas Super Sleek W, amit bármivel tudok kombinálni, de tényleg bármivel. Beszippantott a szoknyát-sportcipővel trend.

Turistáskodtunk Budapesten, az egyik úti célunk a Szent István Bazilika volt, melynek panoráma kilátójában készültek a képek. Körbejárható a torony, így 360°-ban belátható a város.

Eljött az érzés, amikor igazán megcsapott a nyár szele. Lediplomáztam, így egy hatalmas teher esett le a vállamról. Rettentően boldog vagyok, hiszen egy újabb lehetőség afelé, hogy megvalósítsam az álmaimat - immár nagyban! Elég pozitív lélekállapot, mikor rengeteg ötlet kering a fejemben. Ezek már nem csak benyomások, amiknek a megvalósítása kérdőjeles a fejemben, hanem csak idő kérdése, és tudom, sort tudok keríteni az ötleteim tényleges kivitelezésére. Még csak kb. két nap telt el a diplomavédésem óta, az agyam mégsem tud kikapcsolni. Furcsa egy dolog ez, folyamatosan dolgozik az elmém, hogy mit és hogyan lehetne. Nagyon szeretném, ha a blog továbbélne, és még nagyobb hangsúlyt kapna, és létrejöhetnének akár projektszerű tartalmak. Az utóbbi időben előszeretettel illusztrálok, így szívesen teret adnék ennek a kifejezésmódnak is, ugyanis borzasztóan jól lehet vele hangulatokat felerősíteni.

Csakúgy, mint az öltözködéssel. Habár ezennel nem komplikáltam túl, hiszen a fekete dominált a szettemben. Talán a leopárdmintás hajgumim dobta fel a szettet leginkább, és a napszemüveg aranyszínű kerete. Ez a forma mostanában nagyon tetszik, és minden egyszerű outfitet feldob. Azt hiszem, farmerszoknyát még fogtok látni rajtam, hiszen hihetetlenül kényelmes viselet, és szinte mindenhez illik. Kombinálhatóak sportosan és elegánsan egyaránt, sok fantáziát látok bennük.

Már majdnem megfeledkeztem az új frizurám említéséről. Hosszú idő után ismét visszavágattam a hajam "rövidre". Mivel világéletemben hosszú hajú lány voltam, így ez mindig hatalmas frissességet ad, és kiemelendő tényező az is, hogy így negyedannyi időt sem kell a fésülködésre áldozni.

Az elmúlt két hétben lehetőségem adódott tesztelni a Diamond Nails induló géllakk szettjét.

Az egész ott kezdődött, hogy a karantén előtt körmöshöz jártam, akinek a munkájával mindig maximálisan meg voltam elégedve. Történt azonban, hogy nem volt lehetőségem eljutni hozzá, és a körmöm pedig már nagyon lenőtt, nem tetszett, és azt sem tudtam, hogy ha lereszelem, hogy fog kinézni, mit várjak tőle. Már korábban is reszeltem le géllakkot a körmömről, de az botrányosan rosszul sikerült, még körömlakk sem fedte el a borzalmas kísérletezést. Most mégis, újra nekiveselkedtem, ezúttal egy fokkal jobban nézett ki, de most sem volt az igazi. Már a körmösömtől is kérdezgettem a termékekről, amiket használ, hiszen a kreativitás minden formája érdekel - puszta kíváncsiságból érdeklődtem. Ez egy olyan terület, amit korábban még nem volt alkalmam feltérképezni, de tulajdonképpen indíttatásom sem. Most viszont, hogy ilyen sok ideje csak a bénácskán lereszelt körmeimet kellett nézegetnem, egyre erősebbé vált a késztetés bennem, hogy saját kútfőmből próbálkozzam meg elsajátítani a géllakkozás fortélyait. Így történt tehát, hogy a Diamond Nails-el együttműködésbe kerültem, ugyanis általuk lehetőségem adódott kipróbálni az alábbi géllakk szettet. Alig vártam, hogy megérkezzen. Mikor már nálam volt a pakk, úgy örültem neki, mintha karácsonyi ajándékot kaptam volna! Ez a szett egy 36W-os UV lámpát tartalmaz, egy base- és topcoat zselét, két zselélakk színt és egy cleanser-t, amivel fixálni tudjuk a lakkot. A csomagban egy buffer és egy reszelő is lapul. Ez a készlet azért praktikus, mert minden alapkellék egyben elérhető.

Az eredmény csodálatos lett, azt hiszem, első próbálkozáshoz képest szép körmöket tudtam varázsolni magamnak. Könnyen tudtam dolgozni az anyaggal, szépen terült, a felkent szín igazán intenzív, én két rétegben használtam. Ebből adódóan az sem jelentett gondot, mikor a jobb kezemet kellett pingálnom. Másfél-két hétig díszelgett pirosban a körmöm. Miután elkészítettem, meg voltam lepődve, hogy wow, ilyen rövid idő alatt elkészült, és itthon is van lehetőség arra, hogy ápolt és igényes körmeim legyenek mindössze egy óra alatt.
Amennyiben élőben is szeretnétek megtekintenu a géllakkokat vagy egyéb termékeket, az alábbi helyszíneken tehetitek meg: Diamond Nails Gél Lakk és Műköröm Szaküzlet - Budapest 1036, Bécsi út 65. és Diamond Nails Gél Lakk és Műköröm Szakáruház - Debrecen 4032, Böszörményi út 200.

Eljött az az idő, hogy én is elkezdtem aktívan edzeni. Korábban elég sok sportot kipróbáltam, az utóbbi években is "edzegettem", de csak időszakos jelleggel. Ez tehát hosszabb-rövidebb periódusokat jelentett, az időm függvényében változott. A végeredmény sosem látszódott, mert nem voltam elég kitartó. Most, hogy akad némi szabadidőm a szakdolgozat és az amúgy temérdek mértékű egyetemi feladat mellett (…), lelkesebben veszem fel reggel 7-kor a sportruhát. Ha addig fáradtnak vagy álmosnak éreztem magam, a felöltözés után egyből megváltozik a hozzáállásom. Olyan, mintha akkor végre egyben lennék, és máris van kedvem kiteríteni a jóga szőnyeget. Általában videókra edzek, de ha nem érzem elég hatásosnak az aznapit, akkor még magamtól nyomok pár gyakorlatot. Elsődlegesen a teljes test átmozgatására törekszem, de azt mondják, hatásosabb, ha egy nap egy testrészre fókuszálunk. Ez még kísérletezés alatt áll nálam. Egyébként a torna azért is esik olyan jól nekem, mert az agyamat teljesen kikapcsolja, miközben a testem dolgozik, és utána mérhetetlen energiát érzek magamban, más a hozzáállásom a feladatokhoz utána a nap folyamán.
Visszakanyarodva a jó sportviselethez: a lehető legeslegkényelmesebb ruhák a jógaruhák. Bárhogy is nézzük, de lehet akármilyen gyönyörű egy alkalmi ruha, a nyomába sem ér egy pár rugalmas leggingsnek és topnak. Az egésznek az a lényege számomra, hogy jól „összefogjon” – ezt nem tudom másképp kifejezni, így könnyíti meg a mozgást.
Ha már korábban említettem az alkalmi ruhákat, akkor ajánlani szeretném a Manzara oldalát, ahol szebbnél szebb nyári viseletek várnak. Én már kinéztem, hogy mik a kötelező darabok – nálam mostanság a virágminta hódít, úgyhogy szeretném, ha a közeljövőben ilyen ruhák mindenképpen landolnának a gardróbomban.
Én most a képeken látható fehér alapon fekete pöttyös edzőszettet választottam. Az elvártaknak megfelelően kényelmes viselet, jól néz ki, és nem nagyon volt még hasonlóm – már ami a mintát illeti. Valamiért általában sötét edzőruhák kerülnek a birtokomba, ám most ezen tudatosan változtatni szerettem volna. Alig várom, hogy a lakásból kimozdulva is nekilássak a szabadtéri mozgásnak.

Csodás érzés a tavaszi napsugarak perzselését érezni az arcomon. Mindig is ilyen dimbes-dombos vidéken történő fotózásra vágytam. Ezek a tájak mindig szépek. Ha tél van, akkor a hókupacok által keletkezett meseország tárul a szemem elé, és így tovább. Egyszerűen elvarázsol, ahogy a völgyek egymásutánisága azt az érzetet kelti, mintha a táj végtelen lenne. Az pedig, hogy mindig más-más színben pompázik, lenyűgöz. Bár kicsit még kiszámíthatatlanok a napok, hiszen van, hogy egy rövid ujjú pólóban melegem van, máskor még elkél a kabát vagy dzseki.

Ezúttal egy Springfield-es ruhát választottam. Van, aki szerint nagymamás, szerintem viszont igenis vagány, a hajviseletemmel együtt pedig picit hippis hatást is kelthet. Már akkor így képzeltem el, mikor megláttam a boltban. Igen, ez a bakancs már lassan minden egyes bejegyzésemben szerepel. Nem tudok mit tenni, ez a Vagabond darab örök kedvencem, pont ezért, mert mindenhez illik. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy nem sül-e meg benne ilyenkor a lábam, ha a mínusz fokokban is hordom. Nos, nem, a megfelelő vastagságú zokni a titka, ugyanis ez nem egy túl bélelt cipő. Télen sem fázom benne, nem is ázik át. Egyszóval tehát elég multifunkciós darabról beszélünk. Ha már fekete cipő, akkor ahhoz fekete bőrdzseki dukál. Az elmaradhatatlan, és szintén örök kedvenc árnyalatú rúzsom volt az egyetlen kiegészítőm.

Régebben arról álmodoztam, hogy modell leszek. Körülbelül gimi elején jutott először eszembe ez a gondolat, amikor is ideális korban lettem volna ezen pálya elsajátítására. Sose volt bajom az alakommal, mégis, tisztán láttam, hogy én combom nem az a tipikus modellvastagság. Ámultam és bámultam az újonnan kijött legnagyobb magazinok képein, nyomon követtem a legnevesebb modelleket. Külföldi és magyar inspirációim is voltak, nézegettem a frissen befutottak felfelé ívelő karrierét. Általában azoktól a fotósorozatoktól esett le az állam, amiknek volt valami különös hangulata, valami más, valami egyedi, valami őrült benne. Tehát nem a tipikus tengerparti bikinifotózásra gondolok. Végül sose jutottam el addig a lépésig, hogy tegyek bármit is ezért, az iskola teljesen előtérben volt, ezek mindössze kósza gondolatok voltak maximum. Csak valami távoli sóvárgás az után, hogy egyszer rólam is ilyen profi képek szülessenek. Persze extra profi sminkkel és hajjal, no meg némi mögöttes tartalommal a fotózás témáját tekintve.

Így indulhatott el talán a blog is. Még most is ugyanolyan motivációval vezetem, mint ahogy hét évvel ezelőtt elkezdtem. Végre létrejött a platform, ahol szöveggel és képekkel együtt kiélhet(t)em exhibicionista vágyaimat. Kicsit több tapasztalattal, más szemléletmóddal, de teljesen ugyanazt az eltökéltséget érzem.

A mostani posztom kissé teátrális hangulatot öltött, akaratomon kívül. Talán a századfordulót idézi a buggyos ujj, a fodrok, a nyakrészről pedig ne is beszéljünk, olyan egyértelmű. Persze modern csavarral az elülső nyitottsággal és a selyemszerű anyaggal. Jelmeztervezést tanulok, talán ezért csemegézek így el a részleteken. Ez a nadrág pedig inkább tavaszra lesz kitűnő, már csak a hosszából fakadóan is. Sajnos nem bírom ki, hogy ilyenkor ne vegyem fel, annyira tetszik. Ebben a hidegben a bokámat egy hosszú fekete zokni hivatott védeni, ami bizony ki is kandikál a csizma felett. A piros rúzs még Rómából van, azt hiszem, örök kedvenc lesz, a KIKO-ba beszaladva leltem rá erre a kincsre.

Fotók: Börzsönyi Noémi