Ez a szett most a legeslegkedvencebb az eddigi összes itt fellelhető közül. A fotózás előtt már el volt tervezve A-Z-ig, pedig ez ritka. Imádom, ahogy a bagett táska és a Converse dorkóban lévő fehér harmonizál, a feketék szintén keretezik a koncepciót. A középpontot pedig szerintem nem kell taglalnom. Ez a kabát egy álom. Egy igazi vattacukor. Egy eperhabos felhő. Fokozzam még? Imádom ezt a tömény, de mégis kedves rózsaszínt. Legeltetem rajta a szememet, és nem unom meg. Korábban nem voltam oda a denevérujjas felsőkért, márpedig ez az ejtett vállú szabás eléggé hajaz rájuk. A színe miatt ezt is elnézem neki, sőt, nem zavar, hiszen alapvetően is egy kicsit oversized darabról beszélünk. Az anyaga minőségi, nem fázom benne. Klasszikus szövetkabát. Ismét a Bonprix-el együttműködésben készült a poszt, így az ő webshopjukon megtalálható a kabát.

Sikerült megtalálni ezt a semleges hátteret, amibe szerintem nagyon beleillett az öltözetem.

Kiegészítőként nagyon minimálban utaztam. A mindennapjaim részei ezek a fülbevalók, a hétköznapokon is ezeket viselem mostanában. Ó, és a legfontosabb kiegészítőről - vagyis inkább dekorelemről - se feledkezzünk el, hiszen a kedvenc étkemről beszélünk! A fánkról. Nemcsak mutatósak, de szerintem a házi és a bolti verziók is egyaránt nagyon finomak. Nem tudom, tudtátok-e, hogy mennyire trendi a kabátodhoz illő cukormázzal leöntött fánkot majszolni. Ha lejjebb görgettek, kiderül!

Olvas még manapság valaki divatblogot? Remélem, hogy a válasz igen. Manapság már ezek a fotósorozatok inkább Instagramon landolnak - illetve egy-egy darab belőlük. Bárhova is készülnek a képek, mindig felvillanyozódok. Ha pedig már kiöltözöm, kisminkelem magam, sokkal nagyobb kihívás arra törekedni, hogy minél több használható kép szülessen, és nem mellesleg, szerintem jobb is őket sorozat formájában nézegetni.

A szobámban fotóztam legutóbb. Érdekes, hogy a bemutatkozó leírásomban még mindig ott vannak a vágyálmok a jövőbeli hivatásomat tekintve. Hároméves koromban a legnagyobb boldogságom az volt, mikor hercegnőket rajzolgattam nagy fátylakkal. Állítólag egész nap el tudtam magam szórakoztatni így, nem nagyon untam rá. Kistinédzserként sokat mondogattam, hogy grafikus leszek. Végül ez a gondolat teljesen szertefoszlott. A rajzolás azért mindig magával kísért, magántanárhoz is jártam, hogy felvételt nyerhessek az egyetemre. Ott látványtervezőként végeztem, aminek habár elengedhetetlen részét képezik pl. a tanulmányrajzok, nem egy jó grafika önmagában a célproduktum. Ma már grafikus vagyok.

A szobámban készítettem a fotósorozatot, mégpedig a szívemnek legkedvesebb tevékenység közben. A skiccfüzet és én. Egy szép csokor virág. Anyukámtól megörökölt igazi mom fazonú, azaz jó bő L'evis farmer. Valamint a kávém ebben a csodálatosan szép bögrében. Boldogság.