Ennél szebb nyári hosszú ruha nem létezik! Nemrég láttam a Picasso életéről szóló sorozatot, ami nagyrészt a francia riviérán játszódik. Tavaly ilyenkor írtam nagyon sokat arról a csodahelyről, ahova a szívem mindig is vissza fog húzni, és nagyon remélem, hogy visz még arra a sors majd. Szóval, Picasso sokadik feleségének, a Francoiset játszó Clémence Poésynek adtak a jelmezesek folyamatosan ilyesfajta ruhákat. Sokkal idillibb lett volna, ha ott helyben, Antibesban, a Picasso múzeum előtt készítünk róla képeket, a háttérben a tengerrel, ahogy lebegteti a szél... No, de mindegy, talán így is megteszi, talán így is át tudok adni egy cseppet abból a mediterrán hangulatból, amibe beleilleszkedik ez a szett. A sárga szín már egy ideje belopta magát a szívembe. A szalmatáska nyáron tényleg az abszolút kedvencemmé nőtte ki magát. IDE kattintva megrendelhető a ruha Shein webshopjáról.

Mostanában szívesebben hordok bővebb fazonú nadrágokat, mint a tipikus, rövid fazonút. Szerintem nem is állnak jól nekem, de komfortosabban is érzem magam a hosszabb, lazább darabokban. Nem tudom, minek tudható be pontosan ez a változás, bár az tény, hogy nagyon népszerűek, a boltok a polcain is inkább ezeket a fazonokat találom. Vagy ezek tűnnek fel, ezeket keresi a szemem akarva-akaratlanul. Plusz, ahogy az előző posztjaimban is látható volt, elég sok ruhának és nadrágnak a meghatározó kiegészítője az öv. Ez az adott ruhadarab anyagából készült megkötő, amiből tulajdonképpen az esetek többségében csak egy nagy masnit látunk.

Én most egy olyan rövidnacit választottam, ami púderrózsaszínben pomázik, mentes mindenféle csíktól, haha. Pedig azok is nagyon tetszenek, de már annyi csíkos ruhám van, hogy nem lett volna helyes még egy plusszal bővíteni a szekrényemet. Kellemes, lenvászonszerű anyagból készült. Majd csak most, ebben a hónapban megyek nyaralni, úgyhogy addig kell várnom, hogy ne csak itthon hordhassam, hanem a vízparti sétákra is velem jöjjön.  Ha csak leruccanok majd a Balaton partra – mert ilyen is lesz -, akkor egy bikini fölé is tökéletes.

Egyébként ez a bájos nadrág a Manzara.hu-ról van, akikkel már régóta tartós együttműködésben vagyok. Nem véletlenül, ugyanis csoda portékáik vannak. A ruhákon kívül még nekem rengeteg cipő tetszik, de sok női táska közül is lehet válogatni. Igazából mindig van valami újdonság, most is már dilemmában vagyok, hogy beszerezzem-e a huszonötödik nyári kisruhát. Viszont nem parádézok, örülök, hogy az a legnagyobb bajom, hogy milyen hacukában induljak el itthonról holnap.

Ha pedig ti is olyan balgák vagytok, hogy fotózásra adjátok a fejeteket délután 4-kor, a legnagyobb melegben, mint ahogy én tettem, akkor szerintem csak egy kóla mellett lehet kibírni. A CocaCola nem támogatta ezt a posztomat, csupán számomra volt a tökéletes kiegészítő ehhez a laza témához. Időközben deszkázni is megtanultam - többé-kevésbé, haha -, így ezzel is erősíthettem azt a hangulatot, amit megálmodtam. Eléggé bedőlök a képeken, így próbálok koncentrálni, nehogy előre essek... Amúgy imádom ezt a napszemüveget, ami abszolút retro feelinget kölcsönöz bármikor, bárhol a viselőjének. A póló a Sheinről (katt) van, a cipő az imádott Converse, a nadrágot pedig anyukám húszévesen viselte hosszúként. Ilyenkor tudatosul, hogy mi is az a farmer. Igazi, vastag, strapabíró farmeranyag, sokkal keményebb, egy valódi Levi's.

Új sminkecsetek? Bármikor. Egy darab márkás darabom sincs, ellenben előszeretettel használom az olcsóbb rendelős oldalak kiínálatából származóakat- Pihe-puhák, szintetikus szőrűek, és nekem nem kell ennél több egy ecsettől. Arról nem is beszélve, hogy ezek a szettek, amiket általában itt találunk, azok lefedik a teljes a skálát, azaz akad arcra és szemrevaló szőrpamacs is. Több méret és forma. Ha tetszik a képeken látható választásom, akkor ti is meg tudjátok vásárolni a tosave.com oldalon, és nem csak rózsaszínben - KATT IDE!

Ez a ruha, ez a táska, a városom - elragadott ez a mediterrán hangulat. A fények, a színek, az illatok. Ahogy a főutcán sétálunk, néha olyan illatot érzek, mint a tengerparton, a halsütő bódék előtt. Nagyon szeretem a tengeri herkenytűket, úgyhogy mindig roppant kedvesek az efféle pillanatnyi felismerések számomra, és melegség tölti el a szívemet. Ha már tengerpart és mediterrán hangulat, akkor erről a csíkos ruháról nekem egyből a Cote d'Azur jutott eszembe, a francia sikk, az a hihetetlen lazasággal átszőtt elegancia. Úgy szeretem a nyarat, és úgy örülök, hogy végre 30 °C felett van újra a hőmérséklet, mert végre-végre tudom hordani ezeket a finom lenge nyári ruhákat.

A papucsom a tavaly nyár végi szerzeményem, a Birkenstock Arizona fényes fekete. Azért választottam ezt anno, mert a feketét tényleg bármivel lehet kombinálni, nagyjából mindenhez illik. A táskám pedig, mint tudjuk, a szezon kedvelt anyagából, ebből a szalmaszerű matériából van. Kénytelen voltam én is beszerezni egy ilyet, haha. Nem máshonnan egyébként, mint a tosave.com nevű oldalról, IDE kattintva elérhető.

Habár nem érzem lételememnek, hogy feketét hordjak, mostanában elég sokszor előfordul, annak ellenére, hogy szinte kánikula van. Most mitévő legyek, ha ennyi jó nyári lenge kisruha van, amihez olyan könnyen lehet színes kiegészítőket passzintani. Legutóbbi alkalommal is ez történt. Kicsit elkapott a festival vibe, és felkentem a korallrózsaszín körömlakkot, és bevetettem a színes karkötőket, amikért az utóbbi napokban élek-halok! Nem értem, év közben miért nem hordtam ezeket. Ha már fesztivál, akkor ez a hajfonat is adta magát.

Ez a ruha (KATT) amúgy úgy néz ki, mint egy ujjatlan köntös. Érdemes alávenni egy toppot, meg egy rövidnadrágot vagy testhez álló szoknyát, mert a szél könnyedén fellibbenti, és úgy lehetetlen viselni. Anyagából adódóan is könnyen csúszkál, és a kötőjén kioldódik a csomó. Ha ezen óvintézkedéseket megtesszük, akkor viszont egy lezseren elegáns szettet kapunk, amit leginkább én városi nyári estéken tudok elképzelni.

Egy kicsit borongós, de annál boldogabb napra virradt a tegnap. Az alábbi fotók készültek el egy nagyon jó barátom segítségével. Mivel hirtelen szökött be ez az őszi időjárás a fülledt nyári napok közé, ezért nem mertem megkockáztatni ezt a kisruhát nadrág nélkül. Így egy tunikát kaptam. Az a jó a művészeti karban, hogy szerintem jobban inspirálnak ott az emberek, mint bárhol eddig életem során. Talán extrémebben öltözködünk egy kicsit, mint máshol összességében, de a legkiemelendőbb, hogy még a tanárok is brutál érdekesek! Mindig elámulok rajtuk. Nekem máshol ennyi újat emberileg tanárok még nem mutattak. Az egyik szaktanárom viseli hasonlóképpen brutál hosszú ruháit. A japán hatású ruha (KATT) a Sheinről van, a cipő és a nadrág is H&M-es. Előbbi órási szerelmem, és micsoda meglepetés, hogy teljesen bőr cipőbe futottam a H&M-ben. Odavagyok érte, mindennel párosítható a natúr színéből kiolyólag, már nagyon régóta vágytam a tökéletes mokaszinre. A táska pedig már elválaszthatatlan tőlem, már negyedik éve pakolom tele, és még mindig tartja magát a vékony fülecskéje, egybébként a Mangoból van.

Ámde kikerülhetetlen, hogy egy pár szót ejtsek arról, hogy mi zajlott bennem az elmúlt hónapokban, hiszen láthatóan megcsappant a posztok száma. Vége az első egyetemi évemnek, aminek nem csak az eleje volt kihívás, de az első vizsgaidőszaktól kezdőden kezdett nyomás nehezedni rám úgy igazán. Volt, hogy nem találtam a helyem, de nem kizárólag a suliban, hanem úgy a nagyvilágban se. Ennek persze magánéleti következményei is lettek, szépen lassan kezdtem eltaszítani a közvetlen közelemben lévőket is. Mára már nagyjából sikerült földet érnie a lábamnak, és kíváncsi vagyok, hogy ez a nyár mit tartogat a számomra.

Mostanában azt érzem, hogy ha lehetne, két kézzel habzsolnám az életet. Sajnos ezt nem tudom megtenni, akármennyire is szeretném. Néha kicsit le kell nyugtatnom, ilyenkor választom az olyan fotózási helyszíneket, mint amilyenekkel találkozni lehet az alábbi képeken. Egy kis színezéssel máris barackvirág színű az egész környezet, amit imádok! Ki az, aki nem szabadul fel a természetben? Az utóbbi időben próbálok olyan szabadidős tevékenységeket beiktatni az életembe, amik segítenek kicsit önmagamra, belülre koncentrálni. Azt hiszem, most egy olyan időszakot élek, amikor nem kifele kell figyelni. Ezzel csak az az egy baj van, hogy hamar megunom magam társaság nélkül - újonnan.  Azt hiszem, ki kell találnom valami új stratégiát. Vagy csakúgy lelazítani, és hagyni magam, hogy sodorjon az ár.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

Remélem, mindenki annyira szereti a hasát, mint én. Ki sem látok a csokihegyek mögül, és akad jócskán sonka és kalács is. És még csak vasárnap van, holnap még tart a húsvét... Nekem eddig jobban csúsznak az ételek, mint karácsonykor, helyén van ez így...?! Szerintem igen, hisz a tavasz beköszöntével rengeteg új impulzus ér minket, és a hűvös, szürke téli napok után éhezünk az újdonságokra. Így van ez velem is, már örömujjongásban török ki, ha meglátok egy-egy beszökő napsugarat a délután folyamán. Imádom, hogy minden mező zöldben pompázik, és a virágok is száz színüket mutatják.

Szép napot kívánok!

Bizonyára emlékeztek, hogy jelentek meg a blogomon interjúk az elmúlt időkben. Ekkor Istvánffy Emmát, Szepesi Melindát, és Karin Dragost is megkérdeztem az éppen akkor felmerülő kérdéseimről. Ezek a kérdések mind az ő munkásságukat érintették. Mindhárman otthon vannak a közösségi médiában, de sorrendben, hogy pontosítsak: bloggerről, modellről, youtuberről volt szó.

A mai bejegyzésemben szereplő leányzó sem távolodik el túlzottan ettől a flottától, azonban még mindig van új terület, amit nem térképeztünk fel, ez pedig a profi influencer szakma, tevékenység. A Fifty Pairs of Shoes című hazai divatblog íróját, Nagy Vivient kérdeztem erről az újszerű dologról. Utazik a nagyvilágban, cégekkel dolgozik együtt, úgy, hogy közben egyedi tartalmat hoz létre. Mindannyiunk álmát éli. De vajon rejlenek nehézségek is egy habos-babos Instagram profil mögött? Specifikus kérdéseim bizonyára segítenek abban, hogy válaszra leljünk, milyen egy főállású blogger élete.

Mikor és milyen indíttatásból hoztad létre a blogodat? Hirtelen ötlet volt, vagy már régóta kavargott benned a gondolata?

2013 márciusában indítottam a fiftypairsofshoes.com-ot, pont 5 évvel ezelőtt. Igazság szerint hirtelen felindulásból csináltam, nem tervezgettem igazán, csak belevágtam. Abszolút hobbiként indult, csak szerettem volna megosztani a stílusom a nagyvilággal, és alapvetően a mai napig ezt csinálom.

A táncosok, modellek elsősorban fiatalabb korukban tarolnak, 25-30 év felé el kell gondolkozniuk, hogy milyen szakmát szeretnének elkövetkezendő éveikben csinálni. Szerinted egy divatblogger meddig tud „talpon maradni”? El tudod magad képzelni, hogy nagymama korodban is a trendek szerint öltözködj (haha)?

Abszolút! Rengeteg stílusos nagyit látok az utcán, én is ilyen szeretnék majd lenni, ez abszolút nem életkorhoz kötött! Ráadásul ebben a szakmában mindenféle korosztályt meg tud szólítani az ember, ezért attól sem kell félni hogy ha idősebbek leszünk akkor már nem fognak olvasni minket. Tényleg, utána is nézek hogy ki a legmenőbb nagyiblogger!

Mi szerettél volna lenni kiskorodban?

Vicces, de sosem volt egy konkrét álmom, belső indíttatásom hogy mivel szeretnék foglalkozni, és nagyon sokáig elveszettnek éreztem magam, féltem tőle hogy mi leszek ha nagy leszek. Ironikus módon szerintem ez segített abban hogy feltaláljam magam, és létrehozzak magamnak egy olyan munkát ami akkoriban még nem is létezett. Persze ezt ne úgy képzeljétek hogy vasárnap reggelre virradóra eldöntöttem hogy teljes munkaidőben ezzel fogok foglalkozni, az első pár évben csak azért csináltam mert élveztem, nem volt semmiféle bevételem. Viszont azt tudtam, hogy ha olyasmivel foglalkozom proaktívan amiben ügyes vagyok, akkor előbb-utóbb ki fogom találni hogy hogyan is tudok vele pénzt keresni. Szerencsés vagyok, mert a családomtól és a barátaimtól rengeteg támogatást kaptam, a legfontosabb hogy olyan emberekkel vegyétek körbe magatokat akik inspirálnak, segítenek, és akikkel együtt tudtok fejlődni. Vicces, hogy egy ilyen egyszerű kérdés egy ilyen komplikált választ váltott ki belőlem, bocsi!

Érdekelnek a művészetek is, vagy csak a divatipar-szépségipar? Valamilyen szinten összekapcsolódnak egymással.

Teljesen egyetértek, a divatipar-szépségipar is művészek alkotásaira épül, sőt továbbmegyek, én a divatbloggerkedést is művészetnek tartom, egy-egy kép vagy képsorozat egy menő outfitről a tökéletes helyszínen gyönyörű megvilágításban egy komplex alkotás, rengeteg munkát igényel. Rengeteg inspirációra van szükségem nap mint nap, és ezt sokszor filmekből, festményekből, de akár zenékből is merítem. Nincs konkrét műfaj amihez mindig visszatérek, hanem szeretek mindenfélébe belekóstolni, és megfigyelni hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlem.

Az egyik legnépszerűbb influencer vagy hazánkban. Ezáltal számos cég megkeres. Mennyiben befolyásolja őket a fizikumod például, amikor nagykövetükké választanak (centik, kilók)? Ha jól tudom, tartósan együttműködsz a Tezenisszel és a Schwarzkopffal is.

A Schwarzkopf-fal már nem működöm együtt, mert 2018-tól egy másik irányba indultak, de 2017-ben egy szuper évet töltöttünk együtt a BlondME termékcsalád kapcsán. Azt gondolom hogy számít a külső, mert nagyrészt vizuális kommunikációt folytatok a követőimmel, és pl. a BlondME-nél is az számított hogy szőke vagyok, mert nekik szólnak ezek a termékek. A Tezenis-nél is azt látom, hogy rengeteg olyan influencert foglalkoztatnak akik főállású modellek, mert főként bikini és fehérnemű cégnek számítanak, és ezeket a termékeket ilyen lányokkal lehet jól "eladni". Viszont biztos vagyok benne hogy mindenki tud találni egy réteget akit őszintén meg tud szólítani, és azért fogják őt követni amit képvisel. Innentől kezdve a cégek is látni fogják hogy miben erős az adott influencer, és ez alapján fognak megkeresni.

Instagramon a bloggerek élete látszólag habostorta. Fel tudnál sorolni néhány mindennapi nehézséget, amibe külső szemlélőkként nem látunk bele?

Ez abszolút igaz, én is csak a "highlight"-okat osztom meg a nagyérdeművel, de természetesen rengeteg nehézséggel küzdöm nap mint nap. A saját magad főnökének lenni sok stresszel jár, meg kell felelnem elsősorban a követőimnek hogy értéket közvetítsek, inspiráló legyek és nem dicsekvő, hasznosnak érezzék azt az időt amit rám fordítanak. Nehéz feladat a reklámokat úgy beépíteni a tartalmak közé hogy az releváns legyen, tényleg kipróbáljam a termékeket mielőtt megosztom veletek, és ne érezzétek azt hogy csak egy eszetlen reklámfelület vagyok. Mindemellett egyre több ember van a csapatunkban, egyre több ember függ a munkámtól, ezért muszáj hogy sok projektet elvállaljak, és ezt egyensúlyban tartani nem könnyű. Azt gondolom hogy a mindennapos problémákat nem érdemes a követők nyakába varrni, nem azért fordulnak hozzám hogy a panaszaimat hallgassák, de azt sem szeretném ha úgy gondolnák az életem habostorta. Ha rosszabb napom van akkor inkább visszalépek egy kicsit, nem posztolok, és végiggondolom hogyan lehet a röppályát kiigazítani.

Ki(k) a kedvenc divatbloggere(i)d?

Song of Style, Margo & Me, Tuula Vintage, Frasy Audrey, Sincerely Jules.

A videózásba is belekóstoltál. Jobban leköt esetleg, mint a blogolás? Mi az, amiben nagyon eltér a kettő?

Húú a videózás, nos igen. Amikor elindítottam a YouTube csatornám 2016 januárjában, akkor fogalmam sem volt hogy mekkora fába vágom a fejszémet. Eszméletlen mennyiségű munkát igényel ha szeretnéd igényesen csinálni, egyszerre kell opertőrnek, vágónak, gyártásvezetőnek, műsorvezetőnek lenned, és így két év - 100 videó távlatából is teljesen amatőrnek érzem magam, annyi mindent kell még tanulnom. Viszont hihetetlen ereje van ennek a médiumnak, úgy érzem hogy amennyivel több munka van vele annyival izgalmasabban lehet átadni egy-egy történetet, hangulatot, életérzést. Szeretem csinálni, de nagyon sok pénzemet és időmet felemészti, remélem hogy egy-két év múlva úgy érzem majd hogy megérte a befektetés. A bloggal kapcsolatban nagyjából kitanultam magam, könnyen ki tudom hozni magamból a maximumot, ezért nagyszerűen kiegészítik egymást, és a videózás kielégíti a tanulási vágyam.

Hogyan definiálnád a saját stílusod?

Laza, elegáns, és egy kicsit mindig excentrikus, újító. Nem érzem magam polgárpukkasztónak, de szeretem feszegetni a határokat.

Nubu ruhában

Mi az, ami számodra most a következő lépcsőfokot jelenti karrier téren?

Bár abszolút magyar bloggernek érzem magam és szeretem a közösséget amit sikerült itthon kialakítanom, szeretnék egy kicsit nemzetközileg is építkezni, kiszélesíteni a közönségemet. Szeretném bemutatni külföldön is hogy milyen az itthoni divatvilág, valamint az itthoniakhoz is közelebb hozni hogy mi történik a nemzetközi porondon. Még nem tudom hogy ezt hogyan fogom elérni, de az élet egy kaland, nemdebár?

Dehogynem!