2015. szeptember 12., szombat

Am I right?

Azért készítettem ezeket a képeket, hogy megmutassam, hogy milyen vagyok. A belsőmet tükrözi, amikor őrültködő vagyok, nem a megszokott, sokkal inkább elkalandozott. Bolondos képsorok, amik ugyan igen népszerűek manapság az interneten, mégis mindig szép ruhák és sminkmaszkok mögé bújunk. Elfogadnak-e engem anélkül?
Szerelmes vagyok a szabados mentalitásba, amikor valami más, mint a megszokott, más, mint amit az utcán megszokva látok. Amikor kiruccanok egy új közegbe, akár a családommal, akár a barátaimmal, azt kell tapasztalnom, hogy ami abszurd, különböző az otthonitól, az felfoghatatlan, befogadhatatlan. Mindig maradni a jól megszokott alapoknál sokkal kényelmesebb, de energiafogyasztóbb is. Kitárni a lelked új dolgok felé kifizetődő.
Ahogy növök fel, egyre jobban szűkül be a látásom, a kreativitásom, mert a racionális részem, amit nap mint nap, immár tizenkét éve nevelnek belém, felülírja valódi énem. Emlékszem, amikor még korlátok nélkül rajzoltam, nem siettem sehova. Csak ültem éjt nappallá téve az asztalkám felett, és kanyarítottam a hercegnőket. Abból táplálkozok a mai napig, azok a kiirthatatlan gyökerek, és ahogy mélyebbre kúsznak, úgy nő köztünk a távolság is. Néha egy kicsit le kell ülni, gondolatainkba merülni, és azokat a mély dolgokat kitépni a földből, majd óvatosan markunkba szorítani.
Egyrészt örülök, amiért tanulok, mert a precizitást segíti, erősebbé tesz, magabiztosabbá az észérvek birtoklása miatt. Van ugyan egy világunk, ami elkobozhatatlanul marad csak a miénk, de közben sajnos vagy nem sajnos figyelnünk kell a környezetünk konkrét és valóságos mozzanataira is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése