Habár nem érzem lételememnek, hogy feketét hordjak, mostanában elég sokszor előfordul, annak ellenére, hogy szinte kánikula van. Most mitévő legyek, ha ennyi jó nyári lenge kisruha van, amihez olyan könnyen lehet színes kiegészítőket passzintani. Legutóbbi alkalommal is ez történt. Kicsit elkapott a festival vibe, és felkentem a korallrózsaszín körömlakkot, és bevetettem a színes karkötőket, amikért az utóbbi napokban élek-halok! Nem értem, év közben miért nem hordtam ezeket. Ha már fesztivál, akkor ez a hajfonat is adta magát.

Ez a ruha (KATT) amúgy úgy néz ki, mint egy ujjatlan köntös. Érdemes alávenni egy toppot, meg egy rövidnadrágot vagy testhez álló szoknyát, mert a szél könnyedén fellibbenti, és úgy lehetetlen viselni. Anyagából adódóan is könnyen csúszkál, és a kötőjén kioldódik a csomó. Ha ezen óvintézkedéseket megtesszük, akkor viszont egy lezseren elegáns szettet kapunk, amit leginkább én városi nyári estéken tudok elképzelni.

Egy kicsit borongós, de annál boldogabb napra virradt a tegnap. Az alábbi fotók készültek el egy nagyon jó barátom segítségével. Mivel hirtelen szökött be ez az őszi időjárás a fülledt nyári napok közé, ezért nem mertem megkockáztatni ezt a kisruhát nadrág nélkül. Így egy tunikát kaptam. Az a jó a művészeti karban, hogy szerintem jobban inspirálnak ott az emberek, mint bárhol eddig életem során. Talán extrémebben öltözködünk egy kicsit, mint máshol összességében, de a legkiemelendőbb, hogy még a tanárok is brutál érdekesek! Mindig elámulok rajtuk. Nekem máshol ennyi újat emberileg tanárok még nem mutattak. Az egyik szaktanárom viseli hasonlóképpen brutál hosszú ruháit. A japán hatású ruha (KATT) a Sheinről van, a cipő és a nadrág is H&M-es. Előbbi órási szerelmem, és micsoda meglepetés, hogy teljesen bőr cipőbe futottam a H&M-ben. Odavagyok érte, mindennel párosítható a natúr színéből kiolyólag, már nagyon régóta vágytam a tökéletes mokaszinre. A táska pedig már elválaszthatatlan tőlem, már negyedik éve pakolom tele, és még mindig tartja magát a vékony fülecskéje, egybébként a Mangoból van.

Ámde kikerülhetetlen, hogy egy pár szót ejtsek arról, hogy mi zajlott bennem az elmúlt hónapokban, hiszen láthatóan megcsappant a posztok száma. Vége az első egyetemi évemnek, aminek nem csak az eleje volt kihívás, de az első vizsgaidőszaktól kezdőden kezdett nyomás nehezedni rám úgy igazán. Volt, hogy nem találtam a helyem, de nem kizárólag a suliban, hanem úgy a nagyvilágban se. Ennek persze magánéleti következményei is lettek, szépen lassan kezdtem eltaszítani a közvetlen közelemben lévőket is. Mára már nagyjából sikerült földet érnie a lábamnak, és kíváncsi vagyok, hogy ez a nyár mit tartogat a számomra.