Egy kicsit borongós, de annál boldogabb napra virradt a tegnap. Az alábbi fotók készültek el egy nagyon jó barátom segítségével. Mivel hirtelen szökött be ez az őszi időjárás a fülledt nyári napok közé, ezért nem mertem megkockáztatni ezt a kisruhát nadrág nélkül. Így egy tunikát kaptam. Az a jó a művészeti karban, hogy szerintem jobban inspirálnak ott az emberek, mint bárhol eddig életem során. Talán extrémebben öltözködünk egy kicsit, mint máshol összességében, de a legkiemelendőbb, hogy még a tanárok is brutál érdekesek! Mindig elámulok rajtuk. Nekem máshol ennyi újat emberileg tanárok még nem mutattak. Az egyik szaktanárom viseli hasonlóképpen brutál hosszú ruháit. A japán hatású ruha (KATT) a Sheinről van, a cipő és a nadrág is H&M-es. Előbbi órási szerelmem, és micsoda meglepetés, hogy teljesen bőr cipőbe futottam a H&M-ben. Odavagyok érte, mindennel párosítható a natúr színéből kiolyólag, már nagyon régóta vágytam a tökéletes mokaszinre. A táska pedig már elválaszthatatlan tőlem, már negyedik éve pakolom tele, és még mindig tartja magát a vékony fülecskéje, egybébként a Mangoból van.

Ámde kikerülhetetlen, hogy egy pár szót ejtsek arról, hogy mi zajlott bennem az elmúlt hónapokban, hiszen láthatóan megcsappant a posztok száma. Vége az első egyetemi évemnek, aminek nem csak az eleje volt kihívás, de az első vizsgaidőszaktól kezdőden kezdett nyomás nehezedni rám úgy igazán. Volt, hogy nem találtam a helyem, de nem kizárólag a suliban, hanem úgy a nagyvilágban se. Ennek persze magánéleti következményei is lettek, szépen lassan kezdtem eltaszítani a közvetlen közelemben lévőket is. Mára már nagyjából sikerült földet érnie a lábamnak, és kíváncsi vagyok, hogy ez a nyár mit tartogat a számomra.