Olvas még manapság valaki divatblogot? Remélem, hogy a válasz igen. Manapság már ezek a fotósorozatok inkább Instagramon landolnak - illetve egy-egy darab belőlük. Bárhova is készülnek a képek, mindig felvillanyozódok. Ha pedig már kiöltözöm, kisminkelem magam, sokkal nagyobb kihívás arra törekedni, hogy minél több használható kép szülessen, és nem mellesleg, szerintem jobb is őket sorozat formájában nézegetni.

A szobámban fotóztam legutóbb. Érdekes, hogy a bemutatkozó leírásomban még mindig ott vannak a vágyálmok a jövőbeli hivatásomat tekintve. Hároméves koromban a legnagyobb boldogságom az volt, mikor hercegnőket rajzolgattam nagy fátylakkal. Állítólag egész nap el tudtam magam szórakoztatni így, nem nagyon untam rá. Kistinédzserként sokat mondogattam, hogy grafikus leszek. Végül ez a gondolat teljesen szertefoszlott. A rajzolás azért mindig magával kísért, magántanárhoz is jártam, hogy felvételt nyerhessek az egyetemre. Ott látványtervezőként végeztem, aminek habár elengedhetetlen részét képezik pl. a tanulmányrajzok, nem egy jó grafika önmagában a célproduktum. Ma már grafikus vagyok.

A szobámban készítettem a fotósorozatot, mégpedig a szívemnek legkedvesebb tevékenység közben. A skiccfüzet és én. Egy szép csokor virág. Anyukámtól megörökölt igazi mom fazonú, azaz jó bő L'evis farmer. Valamint a kávém ebben a csodálatosan szép bögrében. Boldogság.