2017. január 23., hétfő

Red lips

Mindig megihlet valami... aztán abbamarad a mámoros állapot. Majd megint fellángol, s elszusszan... Így tudnám jellemezni azt, ami bennem zajlik, azokat az érzéseket, amik napok, hetek, hónapok óta munkálnak bennem. Olyan szinten a racionalitásomat kell előhívnom a dolgos hétköznapokon, hogy az egyre elnyomja a kreatív énemet, ami valójában én vagyok. Nem mondom, mindkettőnek helye van, hol egyik dominál, hol másik. Mégis, akkora sóhajjal jár egy-egy elképzelésem látványos megvalósítása... Mindez azért van, mert túlságosan sokáig ülök az elképzeléseken, általában nincs időm rögvest hozzálátni annak, ami abban a másodpercben születik a fejemben.
Sokat változunk, megannyi új gondolat, és ha még csak kis lépésekben is ér el a változás, elér.
Az utóbbi időben a gasztronómiai vonalat helyeztem előtérbe, de elkötelezettségem és áhítatom a divat iránt még mindig élni, kikívánkozni látszik. Felszabadító, mikor önmegvalósító terveim épkézláb tényekbe formálódnak át, ezen sorozat is ilyesminek tudható be.
Élénk piros rúzs, szövetkabát, konty, már-már franciás beütés. Az élénk rúzs határozottan a komfortzónámon kívül esett, mégis imádtam.

Kabát: http://www.zaful.com/fitting-checked-wool-coat-p_243214.html?lkid=12518















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése