Úgy hozta a sors, hogy Münchenbe költöztem. Nem tudom, hogy  ez egy állandó dolog-e, vagy csak az életemnek egy rövidebb fejezete, de úgy voltam vele, hogy nem szalasztom el az adandó lehetőséget. Vannak könnyebb és nehezebb részei, hiszen korábban még sosem tartózkodtam külföldön tíz napnál tovább. A legérdekesebb számomra a környezet. A házak, az utcák nemcsak élőben taglóznak le, de a fotózásban is új lehetőségek rejlenek általuk. Rájöttem, hogy mennyire fontos számomra a változatosság. Igaz, új helyre csöppenni ijesztő dolog, viszont enélkül nem szerezhetünk új élményeket. Az utóbbi egy évben sokszor szívesebben ücsörgök otthon, minthogy kimerészkedjek bárhova is. Majd elhatározom magam nagy nehezen, és konstatálom, hogy milyen jó döntést is hoztam azzal, hogy kivonszoltam magam a kényelmes, jól megszokott komfortzónámból. Ez történik itt is, mikor eljut az agyamig, hogy amúgy el kéne indulni várost nézni, mert fogalmam sincs róla, hogy pontosan milyen épületeknek, múzeumoknak, tavacskáknak ad otthont ez a város.

Az egyik hatalmas - szó szerint - müncheni felfedezőállomás a Nymphenburgi kastély volt. És hogy milyen a színe? Na milyen?! Igggen, pontosan az a gyönyörű szép zöld, ami most divatban van. Hogy hagyhattam volna ki ezt az összjátékot a felsőmmel? Ez a mély mohazöld nálam most nagyon megy, és ez a fazon...! Arról nem is beszélve, hogy eddig úgy gondoltam a crop topokra, hogy "ezt meg mégis ki veszi fel egy hétköznapra?". Úgy tűnik, hogy én is, többek között. Hozzám ezen a nyáron ért el a hype. A selyemhatású kendőm hozzá passzoló, szintén nagyon közkedvelt idei kiegészítő. Nagyon szép a fénye, ezenkívül pedig sok lehetőség rejlik benne a viselését illetően. Ennek a szalmatáskának a fogantyújára ráaggatva is garantált a szupersikkes megjelenés. A két főszereplőt olyan darabokkal vegyítettem, amik már korábbi bejegyzésekben is fellelhetőek a blogon.